2015. október 17., szombat

4 Fejezet

3 nap telt el azóta hogy a vadászokkal találkoztam. Az a probléma még mindig itt vannak és maradnak is egy ideig, mivel Miss Daffy tegnap mondta nekik, hogy maradjanak nyugodtan itt amíg szükséges, fel is szólaltam ellene, de akárhogy is ez nem az én házam, nem én dönthettem el. Zain ráadásul tegnap velük ment vámpírokat keresni, amitől teljesen ideges lettem és nem is szóltam hozzá azóta. Nicolasszal nem beszélünk azóta mióta megvádolt több ember meggyilkolásával. Viszont ami jó, hogy Hunter sem szólt be azóta,
-Szia, szabad ez a hely?-kérdezte egy jóképű srác.
-Igen, persze.-Rámosolyogtam ő pedig leült mellém. A klubban folytogatóan kevés volt a levegő és a tömegben folyton a többieket kerestem a szememmel, ugyanis a vadászok és Zain is itt voltak. Más vámpírokat kerestek, még mindig nem hiszem el, hogy Zain segít nekik ebben. A tömegben egyiküket se láttam így a mellettem ülő sráchoz fordultam és ajkam az szájára tapasztottam, csókom egyből viszonozta.
-Menjünk inkább valami csendes helyre.-suttogtam a fülébe és már fel is álltam. Követett engem a hátsó kijárat felé, közben alaposan körülnéztem nem e lát valaki, ugyanis a drága vadászok megtiltották nekünk, hogy igyunk valakiből Miss Daffyn kívül. Még szép, hogy nem tartom be amit kérnek! Kiléptünk az ajtón és a srác felé fordultam aki meg akart csókolni, de én egyből a nyakát vettem célba és befogtam száját. Nagyokat kortyoltam belőle, mikor hirtelen elrántották előlem.
-Hé!-kezemmel megtöröltem a számat és Nicolasra néztem aki a gyenge srácot fogta és dühösen nézett engem.
-Megbeszéltük, hogy nincs több ivás az emberekből!-kiáltott rám a srác pedig összerezzent.
-Ó nem! Kijelentettétek, de nekem nem parancsoltok, rendben?-morogtam rá és a fiú után nyúltam aki feleszmélt a kábulatból és csodálkozva nézett ránk. Nicolas elrántotta előlem és velem szembe állt.
-Nem érhetsz hozzá!-kék dühös szemei világítottak az esti kevés fényben.
-Miért azt hiszed meg fogom ölni?-nevettem ki. Vett egy mély levegőt és türelmesebben folytatta.
-Figyelj azt nem úgy akartam megkérdezni, de meg kell értened, hogy még sosem voltam...még csak beszélő viszonyban sem egy vámpírral..
-És ezért alapból a legrosszabbat kell feltételezni?-ordítottam rá, ekkor egy férfi hangjára fordultunk mindketten az ajtó felé.
-Nicolas?-kérdezte a 30-as éveiben járó férfi.
-Tom..-meglepetten nézett Nicolas a férfira, aki ekkor vett észre engem.
-Nicolas ne csak állj ott!-mondta Tom harciasan és felém lépett, majd észre se vettem de máris egy tűt szúrt a nyakamba, majd a padlóra döntött és leszorított. Küzködve néztem fel Nicolasra aki elborzadva nézett, mikor Tom előrántott egy karót..

3 Fejezet

Mikor felébredtem dél volt, de nem bírtam tovább aludni. Kibújtam Zane karjai közül majd felvettem nyuszis papucsom és lementem a konyhába közben felkötöttem hosszú hajam. A sminket elfelejtettem lemosni így becsuktam a szemem és azt dörzsölgetve mentem a konyhába automatikusan. Kivettem a hűtőből a narancslevet és öntöttem egy pohárba. Mikor megfordultam vettem csak észre, hogy Hunter a konyhában van és egy szendvicset eszik közben engem néz.
-Fenébe! Kezdtem azt hinni csak egy rémálom volt, hogy itt vagytok.-mosolyogtam rá. Egy fehér póló volt rajta és ahogy láttam barna térdig érő gatya. Innen éreztem a tusfürdő és a sampon friss illatát róla. Lustán végigmért amitől felfordult a gyomrom.
-Jól mulattatok Zaneval?-kérdezte és azt remélte majd zavarba jövök
-Csak barátok vagyunk.-mondtam nekidőlve a konyhapultnak.
-Aha-mondta majd harapott egyet a szendvicsből-némi extrával nemde?
-Nem, és amúgy is mi közöd hozzá?-kérdeztem felhúzva a szemöldököm.Nem válaszolt csak felém indult, már azt hittem nekem jön mikor a hátam mögötti mosogatóba rakta egyik kezével a tányért és szúrós tekintetét enyémbe mélyesztette. Zöld szemeivel ellenségesen nézett. Valójában nagyon jóképű volt, de a gorombasága teljesen elrontotta.
-Tudod minden rémálmom volt eddig egy vérszívóval egy házban élni..-keményen álltam tekintetét még ha csak néhány centire is volt tőlem arca nem törtem meg.
-Ó ne aggódj vehetünk neked egy kutyaházat a kiskertbe. Az úgyis inkább neked való lenne-mosolyogtam rá angyalian. Hunter még közelebb hajolt és már el akartam húzódni mikor szája a fülem mellett volt, óvatosan ügyelt arra, hogy még véletlenül se érjen hozzám, majd halkan elkezdett suttogni.
-Csak vigyázz...nehogy egy karó kerüljön a mellkasodba miközben békésen alszol.-mondta és kirázott a hideg. Kissé megrázkódtam mire Hunter elhajolt tőlem annyira, hogy lássa arcom. Összehúzott szemöldökkel nézett engem, meglepte, hogy így reagáltam. Pár pillanatig nézett majd kikerültem őt és kimentem a nappaliban. Leültem a kanapéra és felhúztam a lábaimat, és ráhajtva fejem lehunytam a szemem. Gondolataimba merültem és ijedten fordultam meg mikor valaki leült mellém a kanapéra. Nicolas volt az. 
-Azt hinné az ember egy szuper hallású vámpírt nem lehet így megijeszteni..-mondta és önelégülten mosolygott. Elmosolyodtam Nicolas pedig bekapcsolta a TV t és együtt néztük mikor megjelent Louis és csatlakozott hozzánk.
-Luna..-fordult felém.
-Igen?-kérdőn néztem rá, arra számítva, hogy valami szemét megjegyzést fogok hallani.
-Te hány éves vagy?-kérdezte kíváncsian, és Nicolas is rám nézett. Nem erre számatottam...
-17-mondtam rájuk mosolyogva. Louis elmosolyodott majd nemet intett.
-Én igazából értem, nem úgy, hogy hány évesen ragadtál így , hanem most mennyi lennél?-mondta
-Hát..tudod ezt nem illik megkérdezni egy nőtől.-mondtam felszegett állal, mire mindkét srác elnevette magát. Ekkor Hunter sétált be és dühösen nézte ahogy jól szórakozok a haverjaival.
-Miért ti hány évesek vagytok?-kérdeztem.
-Én 18 vagyok, Logen 19, Nick és Hun pedig 17.-mondta Louis, mire én hangosan felnevettem a srácok pedig furcsán néztek.
-Hun...ez olyan vicces.-mondtam nekik ők pedig pislogás nélkül nézték ahogy nevetek. Végül Louis és Nicolas is elkezdett nevetni, de ők már csak rajtam nevettek. Hunter szúrós tekintettel nézett továbbra is, felálltam a kanapéról és felmentem a lépcsőn, mikor egy kéz megfogta a karom és maga felé rántott. Felszisszentem és Hunter felé fordultam.
-Ezt fejezd be!-mondta erősen szorítva karom. 
-Mégis mit?-kérdeztem ártatlanul és próbáltam nem törődni a szorítása fájdalmával.
-Tudod te azt!-még jobban megszorította a karom mire felszisszentem ettől önelégült mosoly telepedett arcára. Ekkor jött ki Zane a szobámból egy szál boxerben mire Hunter jobban megszorított.
-Eressz el vagy letépem a fejed!-mondtam,de nem eresztett. Zane mellénk sietett.
-Mit csinálsz Hunter engedd el!-mondta Zane. Szabad kezemmel be akartam húzni egyet Hunternak aki időben elkapta a kezem, de elvesztette egyensúlyát és mivel a lépcsőn voltunk hátra felé kezdett esni engem magával rántva. Minden olyan gyorsan történt. Hunter háttal nekiesett a kemény lépcsőnek és felnyögött. Még mielőtt nekiesett volna a feje a lépcső peremének kezeimet gyorsan nyaka köré fontam és kezemet érte a feje helyett az ütés, valami reccsent. Többször bevertem a fejem, de tudtam, hogy nem lesz komoly bajom. Magamhoz szorítottam Huntert, hogy ne törje ki a nyakát és vagy 2 bukfencet csináltunk így mire leértünk a lépcsőn. Elengedtem és fájdalmasan nyújtóztam el a padlón. Körénk gyűltek a többiek és Zane felkapta a mellettem fetrengő Huntert majd elkezdett vele üvöltözni. Nicolas felhúzott engem a földről.
-Jól vagy?-kérdezte és Louisszal engem méregettek. A pólóm éreztem, hogy felcsúszott így gyorsan megigazítottam és bólintva jeleztem semmi bajom, mikor hirtelen megszédültem és nekiestem Nicolasnak aki megtartott, majd felkapott az ölébe és elvitt a kanapéig ahol lerakott. Hanyatt feküdtem a puha kanapén és már jobban is voltam kissé. Zane letérdelt mellém a fotelhoz.
-Tessék idd meg.-mondta és a kezembe nyomott egy szívószálas kis üveget. Nagyokat kortyolva ittam ki a langyos vért belőle és egyből éreztem is a hatását. Hálásan néztem fel Zanera aki csak mosolyogva félretűrt egy tincset a hajamból. Hunter a másik kanapén ült és most először nézett rám harag nélkül. A szöszire néztem aki a kanapé karfájának támaszkodva nézett engem s mikor találkozott tekintetünk megszólalt.
-Jól vagy?-kérdezte
-Igen, már teljesen, tudod nem lehet komoly bajom ennyitől-válaszoltam és felálltam.
-De ezúttal nem esel össze ugye mint az előbb?-kérdezte Louis poénkodva. 
-Haha nem.-mosolyodtam el. 
Hunter és Logen elvonultak a szobájukba a 3 fiú társaságában pedig leültem a kanapéra.
-Lassan indulni kéne felderíteni.-mondta Louis 1 óra elteltével. A srác nagyon jó fej volt akárcsak Nicolas és annak ellenére, hogy vadászok egyáltalán nem olyanok mint akikkel eddig találkoztam. Mondjuk ők is megtámadtak és ha nincs Zane akkor róluk is ugyan olyan véleménnyel lennék. A srácok elmentek átöltözni és Zaneval mi is úgy döntöttünk fel kéne vennünk valami normális ruhát így felmentünk átöltözni. Fehér ujjatlan felsőt és kék farmert vettem fel hajam szép kontyba raktam fel majd lemostam a sminkem és spirállal megcsináltam normálisan a szememet majd úgy döntöttem ennyi elég is lesz.
Zane a szobámban volt kék pólóban és farmerben na meg pilóta napszemcsiben. Nevetve elvettem tőle majd felraktam. Lefelé mentem a lépcsőn, lent Nicolast találtam a fekete szerelésében. Olyan szexi ez a cucc! Mikor meglátott mosolyogva végigmért én pedig letoltam orromon a napszemüveget és kezemmel tartva ránéztem majd fel le járattam rajta szememet, mire felnevetett, én pedig feltoltam a fejemre a szemcsit.
-Most hova mentek?-kérdeztem mellé lépve. Ez a fekete öltözet még jobban kiemelte kék szemét.
-Felderítjük a környéket, mivel elég sok a harapásos halott ember a környéken.-mondta majd célzóan engem nézett. Kevés késéssel, de leesett a célzása és egyböl eltünk a jó hangulatom.
-Á értem, kössz a célzást, sok sikert!-mondtam mogorván és elindultam vissza az emeletre.
-Luna..én nem..vagyis de, de....-megfordultam és ránéztem.
-Nyugi, nem gond...ajánlom nézzetek körül a klubbok szemetesei körül, oda szoktam dobni a hullákat.-mosolyogva néztem a sápadt arcát.
-Most ugye csak viccelsz?-kérdezte, én pedig hitetlenül megráztam a fejem.Persze nem mondtam igazat. Komolyan miért kell csak azért a legrosszabbat feltételezni rólam mert vámpír vagyok? Nem én választottam..