2015. október 17., szombat

4 Fejezet

3 nap telt el azóta hogy a vadászokkal találkoztam. Az a probléma még mindig itt vannak és maradnak is egy ideig, mivel Miss Daffy tegnap mondta nekik, hogy maradjanak nyugodtan itt amíg szükséges, fel is szólaltam ellene, de akárhogy is ez nem az én házam, nem én dönthettem el. Zain ráadásul tegnap velük ment vámpírokat keresni, amitől teljesen ideges lettem és nem is szóltam hozzá azóta. Nicolasszal nem beszélünk azóta mióta megvádolt több ember meggyilkolásával. Viszont ami jó, hogy Hunter sem szólt be azóta,
-Szia, szabad ez a hely?-kérdezte egy jóképű srác.
-Igen, persze.-Rámosolyogtam ő pedig leült mellém. A klubban folytogatóan kevés volt a levegő és a tömegben folyton a többieket kerestem a szememmel, ugyanis a vadászok és Zain is itt voltak. Más vámpírokat kerestek, még mindig nem hiszem el, hogy Zain segít nekik ebben. A tömegben egyiküket se láttam így a mellettem ülő sráchoz fordultam és ajkam az szájára tapasztottam, csókom egyből viszonozta.
-Menjünk inkább valami csendes helyre.-suttogtam a fülébe és már fel is álltam. Követett engem a hátsó kijárat felé, közben alaposan körülnéztem nem e lát valaki, ugyanis a drága vadászok megtiltották nekünk, hogy igyunk valakiből Miss Daffyn kívül. Még szép, hogy nem tartom be amit kérnek! Kiléptünk az ajtón és a srác felé fordultam aki meg akart csókolni, de én egyből a nyakát vettem célba és befogtam száját. Nagyokat kortyoltam belőle, mikor hirtelen elrántották előlem.
-Hé!-kezemmel megtöröltem a számat és Nicolasra néztem aki a gyenge srácot fogta és dühösen nézett engem.
-Megbeszéltük, hogy nincs több ivás az emberekből!-kiáltott rám a srác pedig összerezzent.
-Ó nem! Kijelentettétek, de nekem nem parancsoltok, rendben?-morogtam rá és a fiú után nyúltam aki feleszmélt a kábulatból és csodálkozva nézett ránk. Nicolas elrántotta előlem és velem szembe állt.
-Nem érhetsz hozzá!-kék dühös szemei világítottak az esti kevés fényben.
-Miért azt hiszed meg fogom ölni?-nevettem ki. Vett egy mély levegőt és türelmesebben folytatta.
-Figyelj azt nem úgy akartam megkérdezni, de meg kell értened, hogy még sosem voltam...még csak beszélő viszonyban sem egy vámpírral..
-És ezért alapból a legrosszabbat kell feltételezni?-ordítottam rá, ekkor egy férfi hangjára fordultunk mindketten az ajtó felé.
-Nicolas?-kérdezte a 30-as éveiben járó férfi.
-Tom..-meglepetten nézett Nicolas a férfira, aki ekkor vett észre engem.
-Nicolas ne csak állj ott!-mondta Tom harciasan és felém lépett, majd észre se vettem de máris egy tűt szúrt a nyakamba, majd a padlóra döntött és leszorított. Küzködve néztem fel Nicolasra aki elborzadva nézett, mikor Tom előrántott egy karót..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése